Jön a nyár, és előkerülnek a vízimentők. Honnan jönnek? Mit csinálnak télen? Hogyan tanulható ez a szakma? Erről beszélgettünk Seller Andrással, a Magyar Hajózási Technikum tanárával, a Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat alapítójával.

Miért lett Önből vízimentő?

1972 óta vízi embernek tartom magam, akkor kezdtem el kenuzni. 15 évig versenyszerűen sportoltam Szegeden, és bár utána ez megszakadt, nem távolodtam el a víztől. A 2000-es tiszai árvíz során érezhető volt a vízimentők hiánya, így utánajártam, hogyan lehetne ilyen szakembereket biztosítani, ha szükséges. Elkezdtem a szervezést, összeszedtem jó pár vízi embert, sportolókat és úszókat, majd megalapítottuk a Szegedi Vízimentő Szakszolgálatot.

Hogyan lehet vízimentő az ember?

A Nemzetközi Vízimentő Szövetség tematikáját követjük, amely kimondja, hogy mit kell teljesíteni a sikeres vizsgához. A képzést mi végezzük, de a végső számonkérést a Magyar Élet-és Vízimentő Szakszövetségének vizsgabizottsága és egy mentőtiszt bonyolítja le az Országos Mentőszolgálattól. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ezen emberéletek múlnak, éppen ezért mindig megkérem a vizsgáztatókat, hogy ne legyenek lágyszívűek.

Talán szigorúak vagyunk, de a mentés egy olyan tevékenység, ami megköveteli, hogy az illető ne csak az úszásban, hanem az elsősegélynyújtásban is magabiztos legyen.

Mennyi idő egy ilyen tanfolyam elvégzése?

Maga a képzés nagyjából két hónapig tart. A tanfolyam százórás, amiből 30 óra elmélet, a többi gyakorlat. Ez utóbbiban

az úszás megtanítása nincsen benne, így csak olyannak érdemes belekezdenie, aki magabiztosan le tud úszni ezer métert legfeljebb 20 perc alatt.

Olyan emberből nem lehet vízimentő, aki bizonytalan magában, mert ahogy egy mondásunk megfogalmazza: ,,segíteni megyünk, nem halottat teremteni”. Annak nincs értelme, hogy a segítő is a vízbe vesszen a bajbajutottal együtt.

Ha elhangzik, hogy valaki ,,vízimentő”, az embernek rögtön beugranak szép testű férfiak és nők, akik lassított felvételben futnak a parton, hogy megmentsék azt, aki bajban van. Ehhez képest milyen a valóság?

A vízimentők munkaidejének nagy részét nem a vízből mentés teszi ki, hanem a darázscsípés, napszúrás, és a rosszullétek ellátása. Levetkőztethetőek a szép testű vízimentők, de kizárólag a szolgálati idő lejárta után, ugyanis munkaidő alatt sárga pólóban és piros nadrágban ügyelnek a szakembereink.

,,Segíteni megyünk, nem halottat teremteni”

Mennyire csajozós ez a szakma?

Sok hölgy körében kifejezetten népszerű az egyenruha, legyen szó akár katonairól, akár rendőriről. Nem panaszkodnak a fiaink; ha megjelenünk, kapunk pár ajánlatot.

Mit csinál egy vízimentő a strandszezon lejárta után, télen?

Nem csak a vízből mentünk. A Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat keretein belül önkéntes tűzoltással is foglalkozunk, továbbá Szeged és környékére riaszthatóak vagyunk, ha valaki bajba kerül a vízben. Ehhez van kék lámpás autónk és egy mentőmotorosunk, így ha bárki felmászik a városi hídra, akkor bennünket riasztanak.

Akkor is minket hívnak, hogy ha találnak a vízben egy holttestet. A búvárjaink felhozzák a testet, majd átadjuk a szakértőknek. Olykor a hídpilléreket is megtisztítjuk az uszadékfáktól, de a víz felett zajló munkákat is biztosítjuk – amit jogszabály ír elő. Ezekből, és a Szegedi Önkormányzat támogatásából tudjuk fenntartani a Szolgálatot.

Melyik volt élete legemlékezetesebb mentése?

Egyszer kétségbeesve jött oda hozzánk valaki egy gyakorlat után, hogy a motorján ülve talált egy halott férfit. Odasiettünk, valóban nem volt keringése és légzése sem, úgyhogy elkezdtük újraéleszteni. Mivel külterületen történt, a mentőknek húsz percbe telt, míg kiértek, de olyan állapotban tudtuk átadni a férfit, hogy volt spontán légzése. Miután egy órát küzdöttek azért, hogy szállítható állapotba kerüljön, kórházba vitték, és túl is élte az illető.

A másik emlékezetes eset a Maty-éren volt, egy evezős verseny alkalmával, amikor két fiú annyira kifulladt, hogy elvesztették az eszméletüket, és felborult velük a kétpárevezős hajó. A lábuk – akárcsak a síbakancs esetében – a hajó aljához volt rögzítve, aminek a víz alatt ki kellene oldódnia, ám most nem így történt. A víz alatt magukhoz tértek, de nem tudtak kiszabadulni, így a társammal siettünk a segítségükre. Míg tartottam a fejüket a víz felett, a kollégám a lábukat szabadította ki a víz alatt.

Van különbség folyóvízből, illetve állóvízből való mentés között?

Ha valaki a Tiszában elmerül, akkor az el van merülve. Amennyiben nem vagyunk ott rögtön, akkor rendkívül nehéz megtalálni, hiszen a folyó sodrása három kilométer óránként.

Állóvíz esetében, ha látnak valakit elmerülni, akkor a vízimentő egy bizonyos technikával elkezdi keresni, és valószínűleg meg is fogja találni, de egy folyónál minden pillanat számít, hiszen pár perc elteltével, már messze lehet attól a ponttól, ahol a vízbe esett. Azt ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon meg ne a Tiszába vagy más folyóba fulladni, mert nagyon kevés esély van rá, hogy élve megtaláljuk.

A folyót tisztelni kell, nem szabad ráncigálni a bajszát; csak az menjen bele, aki nagyon biztos úszástudással rendelkezik, de csakis józanul, ugyanis az íratlan szabályok egyike, hogy ittasan nem megyünk a vízbe.

Mi a szakma legnagyobb kihívása?

Az emberek nem veszik eléggé komolyan a rájuk leselkedő veszélyt, és sokszor komolytalanok. Előfordult már, hogy csak akkor ugrott le valaki a hídról, amikor meggyőződött róla, hogy kint vannak a mentők, a vízimentők, a rendőrök és a tűzoltók, és minden valószínűség szerint túl fogja élni.

Volt egy úszóverseny a Tiszán: el kellett úszni az egyik partjára, majd vissza. Ez összesen 300-400 méter lehetett, ami nem egy nagy táv, mégis 46 indulóból kilencen értek célba. Egy idős férfit ki kellett mentenünk, majd a személyi szabadságának korlátozása miatt fel akart jelenteni. Ezért örülök minden legális Tisza átúszásnak, mert így talán híre megy annak, hogy ez nem játék. Nagyon komoly fizikai teljesítmény az, hogy valaki oda és vissza is leússza a távot, ezért szorgalmaznám, hogy minden évben legyen ilyen rendezvény, hogy az emberek lássák: a vizek nem viccelnek.