Angliát és az Egyesült Királyságot – akárcsak a többi európai országot rendkívüli mértékben sújtotta a koronavírus. Több mint százezer életet követelt a járvány az Egyesült Királyságban, s csaknem négy és félmillióan kaptak pozitív eredményt tesztjük után.

Az egyik vakcina első dózisát 31 millióan kapták meg a térségben, s akárcsak itthon, az oltást szakmától és beosztástól függően hamarabb is megkaphatták bizonyos dolgozók, mint azt korosztályuk vagy betegségeik alapján igényelhették volna.

Alább három angliai magyart ismerhettek meg, akik e kategóriák valamelyikéből kerültek ki, és elmesélik, hogy hogyan érintette szakmájukat a koronavírus.

István (42) a kulcsfontosságú munkavállaló – Kórházi adminisztrátor

István egy birminghami magánkórház étkezdéjében dolgozik adminisztrátorként, és ha szükséges, konyhai kisegítőként. Ugyan a kórházban nem ápoltak koronavírusos betegeket, István jelenléte mégis elengedhetetlen volt a lezárások idején is:

,,Én a munkám szempontjából nagyon jól jártam a vírussal” – mondja István. ,,Mivel a látogatók már a vírus elejétől ki voltak tiltva az étteremből, és utána a kórházból is, sokkal kevesebb teendőm lett. Mivel a munkám során rendszeresen érintkezünk ételekkel, volt egy alapvető higiénia, amit betartottunk, így nem éreztem különösebb változást a pandémia kitörése óta, hiszen pont ugyanannyira ügyeltünk a tisztaságra és fertőtlenítésre, mint eddig, és ez a vírus alatt is elégségesnek bizonyult. A munka kevés volt, mert csak a kórház dolgozóit és betegeit láttuk el, így bónuszt sem kaptunk, és végig be is kellett járnunk a lezárások alatt, de azért néha-néha megleptek minket egy nagy dobozzal, ami tele volt mindenféle jóval: keksszel, kávéval, teával, chipsszel és persze vécépapírral”.

Miklós, aki alkalmazott (46) – Fogtechnikus

Miklós egy fogtechnikusi labor vezető beosztásában dolgozik. Ő abban a különleges helyzetben van, hogy ugyan alkalmazottként nem járt be dolgozni a lezárások alatt, az oltást mégis a key workerekkel együtt kaphatta meg. Elmondta nekünk, hogy miért is történt ez így!

,,A lezárás időszakában két hónapot voltam otthon, mialatt a fizetésem 80%-át kaptam az államtól, és a cégem kipótolta a maradék 20%-ot, így lényegében teljes fizetésért BBQ-ztam a kertben. Esetemben a home office ki volt zárva, mert mind az állami, mind a maszek fogászatok zárva voltak, így nem volt munka. Amikor újra lettek megrendelések itthonról is dolgoztam, mert a szakmának felfelé ível a digitális oldala, de mindent nem lehet elvégezni a számítógépen. A munkaóráinkat fokozatosan kaptuk vissza; van, olyan kolléga, aki még mindig otthon van. A munkahelyem, mint vállalat nem járt rosszul a vírussal, mert ugyan három hónap kimaradt, de tavaly júliustól egészen eddig csak maszek fogorvosok megrendeléseit teljesítettük, ami sokkal jobb bevételt hoz, mint a most nyitó, állami fogorvosok által kért munkák. Ugyan alkalmazott vagyok, mégis key workerként kaphattam meg az oltást, hiszen a mintákon keresztül több száz beteggel és orvossal érintkezünk hetente.”

Boglárka, aki vállalkozó (37) – Masszőr

Boglárka hét éve kezdett el masszőrként tevékenykedni, melynek keretében vállalkozóként bérel helyiséget, ahol klienseit fogadhatja. Azt kérdeztük tőle, hogy mennyiben vetette vissza kialakított ügyfélkörét a vírus, és azt is, hogy hogyan vészelte át az utóbbi időszakot.

,,Mivel a két kezemmel keresem a kenyeremet, a vírus teljesen visszavetett a munkámban. Összesen kilenc hónap telt munka nélkül, de ezt az időt sikerült hasznosan töltenem: a Holisztikus Terápiák Szövetségének tagjaként ingyenes kurzusokon vehettem részt a lezárás alatt, így olyan tanfolyamokat végezhettem el, amik kifejezetten masszőröknek szóltak a járványhelyzet alatti védekezés témakörében. A főbérlő, akitől az üzlethelyiséget bérlem szintén támogató volt: nem számolt fel pénzt az álló bolt miatt, és mivel a vállalkozásom több éves, így erre is kaptam egy kis segítséget az államtól. A higiénia a vírus előtt is fontos volt, így e tekintetben nem sok újdonságot tapasztaltam, és azt mondhatom, hogy a vendégek körében sem okozott nagy változást a kialakult helyzet, mert aki nem jött vissza, azok helyére jöttek mások, hiszen az emberek már nyitnak. Abban tudtam őket segíteni, hogy bármikor rendelkezésükre álltam a lezárások alatt, és beszélgetéssel segítettem nekik átvészelni a nehezebb időszakokat. Nyitás után tudatosan nem emeltem az árakat, mert fontosabbnak tartom azt, hogy a vendégeim ugyanúgy magukra tudják szánni az idejüket.”

Az angliai magyarok életét tehát legfeljebb megbolygatta, de meg nem változtatta a vírus, hiszen három különböző szakma képviselője is megerősítette, hogy a munkahelyük és az állam segítségével átvészelték a nehéz időket, s lassanként újra a megszokott módon tevékenykedhetnek szeretett szakmájukban.