Ahogy azt korábban írtuk, idén 5 évesek a szakképzési centrumok, amelyek a szakképzés átalakításának első,mindenki számára kézzel fogható jelei voltak.

 

A szülinap alkalmából Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkárral beszélgettünk az átalakuló szakképzésről.

 

Az átalakítás bonyolultságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a szakképzés a nyolc osztályt elvégezni nem tudó tanulótól, a technikumból az egyetemre készülő diákig, mindenki számára választ kell nyújtson.

 

 

Hogyan nézett ki az öt évvel ezelőtti szakképzés, mi volt az, amin változtatni kellett? Mit tapasztalt egy akkor szakmát tanuló fiatal?

 

Érdemes talán kicsit korábbról kezdeni. A 10-15 évvel ezelőtti tanulók a megyei önkormányzatok által fenntartott szakképző iskolákban tanultak. Akkoriban nagy gondokkal küzdött a szakképzés, az iskolákat alig tudták fenntartani, nagyon kevés volt az az önkormányzat, amely jó színvonalon tudta működtetni a szakképző iskoláit. A szakképzés egyébként az oktatáson belül az egyik legköltségesebb terület, elég csak az anyagok vagy a gépek, berendezések költségére gondolni.

 

Az elavult és eladósodott rendszert ezt követően az állam vette át.

 

Először a KLIK, majd miután világossá vált, hogy a szakképzést teljesen más módon kell működtetni, mint egy hagyományos iskolát, utána a szakképzési rendszer a gazdasági minisztériumhoz került.

 

A szakképzés rendszerét területi alapú szervezéssel lehetett a legnagyobb hatékonysággal működtetni, így jöttek létre az ország szakképzési centrumai. Később, a működés során szerzett tapasztalatokat felhasználva döntöttünk úgy, hogy – hasonlóan a felsőoktatáshoz – kancellári rendszert vezetünk be, ahol a centrum főigazgatója a szakmai munkáért, a kancellár pedig a pénzügyekért felelős. A kancellárok érkezésével megerősítettük a centrumok menedzsmentjét, hogy hatékonyabban találjanak egymásra a cégek és a szakképző iskolák, más szóval a kereslet és a kínálat. Ezt tekintettük alapnak a szakképzésben.

 

Olyan szakembereket kell képeznünk, akikre igénye van a vállalatoknak. Ez rugalmasabb oktatásszervezést tesz szükségessé.

 

Az új rendszer lehetőséget teremt arra is, hogy egy vállalat a saját dolgozóját maga képezze ki a szakképzés felügyelete alatt. Ha a vállalat alkalmas rá, az elméletet és gyakorlatot is oktathatja, gondoljunk csak például az Audira, a Mercedesre vagy majd a BMW-re. A továbbiakban a képzés az iskola és a vállalat által összehangolt képzési programok mentén folyik.

 

Adott esetben előfordulhat, hogy a képzés egy-egy időszakában, az iskola pedagógusai járnak be a céghez és ott oktatják a tanulókat.

 

 

Ha diák szemmel nézzük, mi a legnagyobb különbség a 2015 előtti és a mostani rendszer között?

 

A rugalmasság és a teljesítményalapú projektoktatás és projektvizsgáztatás bevezetése.

 

Ha valaki 2015 előtt kezdett szakmát tanulni, akkor már az elején el kellett döntenie, hogy milyen szakmát választ. Most először az ágazatot ismertetik meg a diákokkal, majd ezt követően kell csak szakmát választaniuk. A másik jelentős változás, hogy a szakmákat a vállalati igényekhez igazítottuk, így a majdani munkaadók igényei bekerültek a követelményrendszerbe.

 

Ez korábban nem így volt a szakképzésben, viszont

 

elengedhetetlen ahhoz, hogy modern, a kor kihívásainak megfelelő szakképzést biztosítsunk.

 

A tudásbeszámítás terén is fejlődött a rendszer. Ha valaki úgy érkezik a szakképzésbe, hogy előtte már dolgozott pl. külföldön, megtanult egyfajta tevékenységet, az a szakképzési tanulmányok során beszámításra kerülhet. Tehát lényegében mindenkinek egyéni képzési programot tudunk ajánlani, a felmért képességeinek megfelelően.

 

Új dolog lesz a projektoktatás és a projektvizsgáztatás is.

 

Ez azt jelenti, hogy a tanulók nem szóbeli tételeket húznak, hanem a vizsga előtt kapnak egy projekt feladatot, amit el kell készíteniük, és ennek a bemutatása során kerül sor az elmélet kikérdezésére. Ezáltal egy nagyon gyakorlatorientált oktatást szeretnénk megvalósítani.

 

Újdonságként az Orientációs év már tavaly elindult, itt nincsenek tantárgyak, itt kompetenciákat fejlesztenek. Ez egy évig tart és rengeteg tanműhelyt, céget látogatnak meg a diákok. A visszajelzések alapján rendkívül népszerű, idén már négyszeres volt a túljelentkezés ezekbe az osztályokba.

 

Ha pedagógus szemmel nézzük a változásokat?

 

A rugalmasságot a tanároknak és az iskolai oldalnak is meg kell tanulnia. Nagy kihívás ez, hiszen az új rendszer teljesen eltér a korábbitól. Most már nem csak osztályokban gondolkodunk, tehát nem csak akkor indul el egy szakma képzése, ha összejön egy 30 fős osztály. Ha egy cégnek 1-2 fő képzett munkavállalóra van szüksége, akkor azt is meg kell oldani.

 

Változás a pedagógusoknál, hogy az eddig évtizedeken át megszokott  közalkalmazotti jogviszonyból, 2020. július 1. napjával egy rugalmasabb, a Munka törvénykönyve szerinti jogviszonyba kerülnek át.

 

A rugalmas rendszer megkívánta ezt a változást, hiszen a kor követelményei szerint abban a tudásban kell gondolkoznunk, amire a munkaadóknak éppen szüksége van. Ha ez a tudás speciális, akkor olyan szakembert kell találnunk, aki rendelkezik ezzel, neki adott esetben magasabb bért is kell fizetnünk. Az új szabályozás ezt is lehetővé tette.

 

A rendszer változásához intézményi változás is kapcsolódik. Az elmúlt időszakban egyre többet halljuk az Innovatív Képzéstámogató Központ (IKK) nevét. Hogyan dolgoznak majd össze az NSZFH-val?

 

Az NSZFH –nak kettős feladata van, az egyik egy köztes fenntartóként a szakképzési centrumok fenntartása, a másik az informatikai egységesség megteremtése, adatok kezelése. Az adatok kezelése nagyon lényeges, hiszen ezek nagy mértékben segítik a döntéshozatalt.

 

Az IKK feladata az új rendszer támogatása, amely alatt a módszertant értem. A megújuló szakképzésnek új módszerekre, új megközelítésekre van szüksége. Tehát az IKK-nak a jövőben egy módszertani központtá kell válnia.

 

Azt gondolom, hogy a rendszer mostanra érte el azt a fejlettséget, hogy a 2020 szeptemberi induláskor egy világos feladatleosztásban kezdhetik meg a munkát a kollégák.

 

 

Beszéltünk a múltról és a jelenről, nézzünk a jövőbe egy kicsit. Hogyan képzeli el a szakképzést 5 év múlva?

 

Öt év múlva a most belépő technikusok 98%-a előrehozott érettségit tesz magyarból, matematikából, történelemből. Az ötödik év végén jó eredménnyel leteszik a technikusi vizsgát, és érettségijüket az idegen nyelvi vizsgával szintén lezárják.

 

Az oklevél kézhezvételével megkapják a pályakezdési támogatást, mintegy 300 000 forintot,

 

amely az ösztöndíj sikerdíj részének tekintendő. Ezen eszközöket tudnak majd venni, hogy elkezdjék saját vállalkozásukat, vagy ott tudnak maradni annál a vállalatnál, amelyet már megismertek a duális képzésük során.

 

A végzett tanulók pályakezdési támogatást is kapnak?

 

Igen. Szeretnénk, ha a tanulók nem csak beiratkoznának a szakképzésbe, hanem el is végeznék. Az oktatás egyik mérője mégis csak az, hogy a beiratkozottak közül hányan végzik el az adott képzést. Ezért a havi ösztöndíjuk egy részét visszatartjuk, amit a befejezést követően egy összegben kapnak meg, pályakezdési támogatásként, amelyből például gépeket, eszközöket vehetnek vagy vállalkozást indíthatnak. Tehát egy ilyen életpályát is kínálunk.

 

A technikum a szakirányú felsőoktatás előszobájává válhat?

 

Részben. A vállalatoknak nagyon kellenek a technikusok. A gazdasági élet nagy hiányt szenved a középirányítókból, akik a végzett technikusok közül kerülnek ki.

 

 

Mi lesz azokkal, akik nem tudják elvégezni az általános iskolát. Nekik mit kínál a szakképzés?

 

Senki nem veszhet el. A Híd program helyett a Dobbantó programot indítjuk, ami egy egyéni kompetencia-fejlesztés.

 

Nem arra törekszünk, hogy általános iskolás tananyagokat oktassunk, itt tantárgyak sincsenek, hanem a hiányzó kompetenciákat fejlesztjük. Az időszak sem kötött, nem kötődik az iskolai évhez, valahol egy év, valahol kevesebb és bármikor be lehet kapcsolódni.

 

Amikor a gyermek betölti a 15 éves kort és feltételezhető, hogy nem tudja elvégezni az általános iskolát, akkor nem kell még egy évet az iskolában töltenie. A Dobbantó programban megnézik, mi az, ami iránt érdeklődik, milyen anyagok érdeklik és ez alapján egy részszakmát ajánlanak neki, amit egy speciális, úgynevezett műhelyiskolában tanulhat meg. Egy diák fél évtől két évig lehet a programban.  A részszakma megszerzését követően pedig, ha alkalmas rá, akár a teljes szakmát is megszerezheti.

 

A szakképzés palettája rendkívül széles. A rendszert úgy alakítottuk ki, hogy a nyolc osztályt elvégezni nem tudó gyerekektől a technikumból a felsőoktatásba lépő tanulóig mindenkinek életpályát tudjon ajánlani. Ez hatalmas feladat, de egyben nagy lehetőség is.