Újabb kétkezi szakmát hoztunk neked. Tudtad, hogy ácsként jól meg tudsz élni? Ehhez persze tenned is kell, de ha így csinálsz, akkor van egy nagyon szép szakmád, amin keresztül maradandót alkothatsz, és a becsületes munka látványban, és a zsebedben is megmutatkozik. Urbanics János ácsmester immár 25 éve tesz így, ő kalauzol el minket a szakma rejtelmeiben.
Mióta vagy ács, hogyan kerültél a szakmába?
Tavaly volt 25 éve, hogy vállalkozó lettem. Az általános iskola után gimnáziumba mentem tanulni. Az első év végén, a nyári szünetben Sárisápon ácsok végezték a templombelső állványozását. Ez annyira megtetszett, hogy vissza se mentem a gimnáziumba, és eldöntöttem, hogy inkább ács leszek. Eredetileg is az volt a tervem, hogy a gimnázium után szakmát tanulok.
Határozott elképzelésem volt arról, hogy irodában nem szeretnék dolgozni.
Végül a gimnáziumi osztályfőnököm ajánlott egy céget, de mellette természetesen tanulni is szerettem volna. A családi vállalat, akinél végül dolgoztam Dunabogdányban volt, szakiskolába azonban Pilisvörösváron tudtam elhelyezkedni, mert Esztergomban, ami közel lett volna, már nem volt hely. Akkor még volt olyan, hogy egy szakmunkásképzőben túljelentkezés volt. A cég tulajdonosának Dunabogdányban volt egy panziója, ott kaptam egy szobát. Hétvégére tudtam hazamenni, de már vasárnap délután, amikor a többiek még bicikliztek meg fociztak, én már vártam a buszt csővázas hátizsákkal, mert vasárnap este már Dunabogdányban kellett lennem, hogy hétfő reggel tudjak kezdeni. Akkor nem volt olyan jó, de utólag nem bánom.
Feltételezem nem vagy megrendelés híján.
Van bőven. Bár van honlapom, de
nem kell nagyon hirdetnem magam, mert magától megtalál a munka.
Az egyik megrendelés hozza a másikat. Ha becsülettel elvégzed a munkádat, akkor kapsz bőven megkeresést.
Ha már a honlapodat említetted, szerepel rajta, hogy 2000-ben az Év Tetője versenyen a Kategória díjat is elnyerted. Erről mesélj egy kicsit.
Miután vállalkozó lettem folyamatosan jártam továbbképzésekre, ahová a munkatársaimat is vittem magammal. Ezekért a tanfolyamokért mindig kaptam egy-egy oklevelet. Ez ösztönzött arra, hogy ne csak oklevelet kapjak, ezért megfogadtam a tanácsokat és a tökéletességre törekedtem. Próbáltam mindig feljebb tenni a lécet. Idővel meg is találtak a nagyobb elismerések. ’98-ban pályáztam először az Év Tetője versenyen. Végül 2000-ben kaptam meg az elismerést a Gellért hegyi villatető szerkezeti felújításáért.
Eredeti Fény Zen Templom
Ácsból hogyan válhat valaki ácsmesterré?
5 év szakmai tapasztalat után tehetsz ácsmester-vizsgát. Én az ács mellé a tetőfedő képesítést is megszereztem és mindkét szakmából van mestervizsgám, de ez már régen volt. Azóta azt hiszem egy, vagy két mesterkurzus indult. Egyszer vizsgabiztos is voltam az egyiken.
Általában jellemző, hogy kevesen tanulnak szakmát, ácsnak is kevés diák megy?
Igen, sajnos kevesen.
Annak idején agyonvágták az oktatást, ami most csapódik le. Akik nálam dolgoznak, a tanulóim is voltak, most viszont már nincs utánpótlás. Oktatnék szívesen, minden körülmény adott, csak nincs kit tanítani.
Kevés gyerek mondja azt, hogy ő szakmát szeretne tanulni. A szülőknek nagy szerepük van ebben. Persze, érettségizzen le a gyerek, legyen nyelvvizsgája, de nem biztos, hogy mindenkinek az irodában kell ülnie.
Ma egy szakmával kiválóan lehet érvényesülni és keresni. Nem derogál a kétkezi munka és van nyoma.
Kalocsán csináltuk például a székesegyház tornyait, az 100-150 évig ott áll majd, és enagyon jó érzés, hogy részt vehettünk a felújításban.
Körvonalazódik szakmán belül valami megoldás, hogy hogyan lehetne több gyereket az ács szakma felé terelni?
Van például a Szakmasztár, ahová az ÉMSZ (Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége) is kitelepül. Ilyenkor a szövetség a gyártókat is bevonja.
Igyekszünk minél több fórumon eljutni a gyerekekhez és bemutatni nekik a szakma szépségét. Mert egy nagyon szép szakmáról van szó.
Sokan mondják, hogy alig győzik a megrendeléseket. Ebből a szempontból hogyan látod az ács szakma jövőjét?
_
hirdetés
_
hirdetés
Attól nem tartok, hogy a munkák nem lesznek elvégezve. Jelenleg vannak a megélhetési kivitelezők, akiknek az a céljuk, hogy minél nagyobb munkadíjjal, minél olcsóbban hozzanak ki egy munkát. Illetve van az a gyakorlat, hogy a kőműves is ellátja az ácsmunkát, vagyis emberek olyan munkákra vállalkoznak, amihez nincs szaktudásuk, ez pedig a minőség rovására megy. Ezt nagyon nagy bajnak látom. Engem is hívtak olyan új házhoz, aminek beázott a tetője. Lehetett is leszedni, ami több millió forintos pluszköltség a tulajdonosoknak, azért mert, aki előzőleg elvállalta, nem jól csinálta meg. Van, aki a kis pénzét fekteti bele az új otthonába, és utána ilyen helyzettel kell szembesülnie. Ezekben családok mehetnek tönkre.
A jó szakemberek ajánlás útján jutnak el a megrendelőhöz.
Országszerte vállalsz munkát a csapatoddal?
Igyekszünk minél közelebbi munkákat vállalni, de lényegében mindenhova elmegyünk. Ez munkafüggő is. Például Kalocsára úgy jutottunk el, hogy Sárisápon csináltuk a katolikus templom tetejét és az egyházmegyei főépítész nagyon elégedett volt a munkánkkal. 2 év múlva pedig szólt, hogy Kalocsán fel kell újítani az érseki kastély tetejét – 3200 négyzetméter. Az első gondolatom az volt, hogy mit keresnék én ott. Végül elvállaltuk és 3 évig csináltuk, ezalatt kis túlzással ott éltünk. Az érsek munka közben megemlítette, ha elégedett lesz, akkor utána a templomtornyot is meg kellene csinálnunk, aminek a tetején a kereszt 57 méter magasan áll. Ezek hihetetlen nagy volumenű feladatok voltak.
Ilyen nagyobb volumenű munkákat vállaltok, vagy akár magánházakhoz is kimentek?
Természetesen egy ház tetőszerkezetét is elvállaljuk. Nem kategorizálok, hogy ezt elvállalom, azt meg nem.
Ha kapok megrendelést, akkor igyekszem beütemezni, és kivitelezzük legjobb tudásunk szerint a megbízást. Minden munkához úgy állok hozzá, mintha saját magamnak csinálnám.
Elvándorlás mennyire van jelen a szakmában, mit tapasztalsz a közvetlen környezetedben?
Nyilván külföldön többet lehet keresni, de ott az élet is drágább. Van, aki azért megy el, mert úgy gondolja, hogy kevesebb munkával több pénzt fog keresni.
Akinek van tehetsége, szorgalma a szakmához, az itthon is megtalálhatja a számításait, és jól meg tud élni.
Mennyi az annyi? Mennyit keres egy ács?
Egy átlagos ács, aki érti a szakmáját és képes jól elvégezni a munkáját, jól meg tud belőle élni.
Nyilván ez attól is függ, hogy az ország mely részét nézzük. Az viszont nagyon fontos, hogy nem csak a pénzt kell nézni, hanem szeretni is kell, amit csinálsz. Az a jó, ha a szakmád a hobbid.
Sok más gyönyörű munkád mellett az egyik legnagyobb volumenű az Esztergomban található Eredeti Fény Zen Templom volt, amiért 2011-es Construma építőipari kiállításon az Aranyszekerce vándordíjat is megkaptad. Mesélj erről egy kicsit.
Gyakorlatilag „pihenésképpen” építettük a már említett kalocsai munka mellett. Ajánlás útján jutottam el egy magyar származású zen szerzeteshez, aki 7 évet élt Dél-Koreában. Ő keresett meg azzal, hogy egy ottani pagodát szeretne itthon megvalósítani. Eljött hozzám, körbevezettem a műhelyben, majd kért egy árajánlatot. Szimpatikus volt neki, hogy nem egyből bemondtam egy összeget, hanem jeleztem neki, hogy felelőtlenség egyből a pénzzel kezdeni, először pontosan tudnom kell, mivel van dolgom. Nehezítette a helyzetünket, hogy a koreaiaktól eleinte semmiféle segítséget nem kaptunk, mivel ez az ő nemzeti kincsük, és nem szívesen árulták el a csínját. Viszont a szerzetesen látták az igyekezetet és, hogy komolyan gondolja a pagoda építését, ezért ottani egyetemi könyvtárból kézhez kapta néhány könyv másolatát.
Ezt aztán elhozta nekem, hogy ez lenne az elképzelése. Én csak a képeket tudtam nézni, mert minden koreaiul volt. Végül elkezdtük belőle megvalósítani. Felhúztuk az alap vázszerkezetet, oszlopokat, szelemeneket. Aztán amikor a tetőhöz jutottunk, mondtam neki, hogy ki kellene menni Dél-Koreába megnézni, mert olyan kialakítása volt, amivel még nem találkoztam. Ne az legyen, hogy megcsinálom valahogy, aztán ha idejön egy koreai azt mondja, hogy „ez meg mi”. Végül közel két és fél hétre mentünk Koreába, és folyamatban lévő építkezéseken tanultam meg, hogyan kell egy koreai zen templom tetejét megépíteni. Először fenntartással fogadtak az ottani szakemberek, mondván nyugati ember ilyet nem tud csinálni. Ők azt szerették volna, hogy eljönnek Magyarországra, és megépítik. A magyar szerzetes azonban értelemszerűen pont azt szerette volna, ha a pagodának van magyar vonatkozása.
Végül hazajöttünk, megcsináltuk, az átadásnál pedig egy dél-koreai magas rangú egyházi személy csak annyit mondott: thank you, kezet fogott velem és megveregette a vállam. Ez mindent megért.
