Letagadhatatlan, hogy az okostelefonok ma már nagyobb szerepet játszanak az életünkben, mint az valaha is gondolhattuk volna. Ez ma már természetesnek hat, és az is természetes, hogy meg akarjuk védeni ezeket a zsebben tárolható miniatűr számítógépeket. De milyen módon tehetjük meg ezt a leghatékonyabban? A jelszavas, az arcfelismerős vagy az ujjlenyomatos védelem a legjobb? Megpróbáljuk kideríteni.

Ujjlenyomat-szenzor

Az első ujjlenyomat-szenzoros telefonok a 2010-es évek elején kezdtek megjelenni a piacon, a számokból és betűkből álló jelszavas védelem alternatívájaként. Legnagyobb előnye az, hogy az ujjlenyomatunkat nem kell megjegyezni, annál az egészen egyszerű oknál fogva, hogy mindig megtalálható az ujjbegyünk hegyén. Ez az előnye egyben a hátránya is, ugyanis az ujjlenyomatunkat nem tudjuk megváltoztatni, szóval így tulajdonképpen a jelszavunk örökre ugyanaz marad.

Hogy külső behatolás ellen mennyire hatékony ez a védelem, az már kérdéses. Az ujjlenyomatot nem lehet feltörni, vagy kitalálni, mintha jelszavas védelmet alkalmaznánk, Viszont, mint említettem, az ujjlenyomatunkat nem tudjuk megváltoztatni, szóval elméletileg, ha valaki szert tesz egy másolatára, az képes lesz átjutni védelmi vonalunkon. Ez, elméletileg egy lenyomattal is lehetséges. Ezt ellensúlyozni hivatottak a modernebb, komplexebb telefonok szenzorjai, amik akár pulzust és hőt is képesek érzékelni, megbizonyosodva arról, hogy egy igazi, élő ujjal van dolguk.

Arcfelismerés

Arcfelismerő technológia már létezik egy ideje, de a mainstream porondjára igazán az iPhone X 2017-es megjelenésével került fel. Ennek a módszernek az előnyei hasonló mértékben mérhetők, mint az ujjlenyomaté – az arcunk a sajátunk, (jobb esetben) nem tudjuk elhagyni, elfelejteni. Mint az ujjlenyomat, ez is kényelmes – nem kell jelszavakat fejben tartani, elég egyetlen másodperc és egy pillantás a szenzorra, és telefonunk máris nyitva áll előttünk.

Sajnos az arcfelismerésnek több hátránya is van. Az első az, hogy maga a szenzor egy kényes, érzékeny műszer, ami meghibásodhat, ha leejtjük – már pedig mindazokból a repedt, törött mobilképernyőkből ítélve, amit nap mint nap látok, ez elég gyakori. Másrészt pedig, az ujjlenyomattal ellentétben, az arc változik. Egy új frizura, smink, betegség, hízás, fogyás, ezek mind komplikálhatják az arcfelismerő rendszer működését, ám ezt részben ellensúlyozza az, hogy a modern arcfelismerő szoftverek képesek a tanulásra, és akár sikeresen lépést is tarthatnak arcunk változásával. De még ez a rendszer is becsapható – néha akár egy maszkkal is.

Jelszavas védelem

Legyen szó egy négy számból álló passcode-ról, vagy egy hosszabb, bonyolultabb jelszóról, ez a klasszikus mindenki által ismert, és mindenféle és fajta telefonban elérhető védelmi rendszer. A két, fent említett szupertechnológia létezésének ellenére is a legtöbben még mindig ezt tartják a leghatékonyabbnak védelmi rendszernek, elsősorban azért, mert egyszerűnek és kiszámíthatónak érzik, és nem függ semmilyen high-tech kütyütől. Az utóbbi miatt ez a legelterjedtebb védekezési forma is egyben.

Hátrány, hogy az embernek már így is több jelszót kell észben tartania, mint amennyit valaha is meg akarna jegyezni. A jelszavakat sajnos fel lehet törni, természetesen, egy négy, csak számból álló passcode-ot relatíve könnyen, és ez talán ennek a módszernek a legjelentősebb gyenge pontja. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a világ több országában törvény vonatkozik a rendőrség, vagy a bíróság ahhoz való jogára, hogy az embert jelszava megadására kényszeríthesse. A biometrikus, vagyis az arcfelismeréses és ujjlenyomatos védelemre ilyen jellegű törvények csak nagyon kevés helyen vonatkoznak, ergo a szervek legálisan oldathatják fel velünk telefonjainkat.

Akkor melyiket válasszam?

Az igazság az, hogy bár az arcfelismeréses és az ujjlenyomatos védelmeket nagyon nehéz kijátszani, de mint tudjuk, a technológia folyamatosan fejlődik, és velük együtt a kibertámadások is egyre kifinomultabbá válnak. Lehet, hogy ma egyik, vagy másik védelmi rendszer hatékonyabb, vagy biztonságosabb, mint a másik, de a számítástechnika világában akár napról napra is változhatnak a dolgok. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a biometrikus védelem még úgymond gyerekcipőben jár, és egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben még tovább finomítanak rajtuk, még elterjedtebbé válnak, és ugyanúgy életünk integrális részeivé válnak, mint ma maga az okostelefon.

Egy dologban viszont biztosak a szakértők – a legjobb az, ha a különféle védelmeket kombináljuk, egyszerre többet használunk. És persze az sem árt, ha nem csak a telefonunkra figyelünk, hanem a felhasználói fiókjainkat is megfelelő védelemmel látjuk el.