Szereted a puzzle-t? Örömet okoz egy feladat megoldása? Akkor van egy jó hírünk, alkalmas vagy programozónak. Egy menő szakmát hoztunk nektek, amivel akár a másfél misi is megkereshető havonta. Ehhez mondjuk elképesztő kitartásra van szükséged. A szakma rejtelmeibe Molnár Attila, az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért főtitkára, valamint Szántó András, egy programozó iskola marketing menedzsere kalauzol el minket.

 

Kezdjük azzal, hogy mi valójában a programozás?

 

Molnár Attila: A programozás lényegében egy feladat egyre kisebb feladatokra való bontása: ezeket egyesével megoldod, és ha látod, hogy valami ismétli magát, azt nem megoldod ismétlésenként, hanem automatizálod.

 

A programozást nem is mondanám szakmának, valójában, inkább gondolkodásmódnak.

 

Ennek elsajátítása csak elszántság kérdése. Akinek ez megvan, annak a következő lépés, hogy ezt a gondolkodásmódot átültesse a gép által megérthető lépésekbe. Ezt nevezzük programozási nyelvnek.

 

Ha ezt meg tudod csinálni, vagyis a feladat felbontását át tudod ültetni a gép nyelvébe, akkor van egy szakmád, és programozó vagy.

 

Programozni meg tudsz tanulni, a motivációt viszont nem, az meg kell, hogy legyen benned. Általános iskolában a legkönnyebb ezt a gondolkodásmódot felvenni, középiskolába már kicsit nehezebb, 40 év felett pedig már nagyon nehéz. Programozóként ráadásul más szakterületekre is betekintést nyersz. Mert, ha például sok időn keresztül fejlesztesz egy banki rendszert, akkor előbb utóbb arról is lesz ismereted. Én például az egyetemen egy útmérő rendszert programoztam és megtanultam, hogyan kell egy út tapadását mérni.

 

Szántó András: A programozás valójában egy nyelv. Ha meg tudsz tanulni angolul, németül, vagy franciául, ha megvan hozzá az érzéked, akkor a programozást is el tudod sajátítani, utána pedig alkalmazni tudod.

 

 

Akiben ez az érzék nincs meg, az ne is menjen programozónak? Vagy aki érdeklődik a szakma iránt, bátran belefoghat?

 

András: Kettébontanám a kérdést.  Aki egy kicsit is érdeklődik a programozás iránt, de még nem tudja, hogy van-e hozzá érzéke, menjen fel a Udemyre, ahol számos ingyenes, alap Java programozási képzést talál, és kóstoljon bele, nézze meg, hogy tetszik neki a szakma. Bárhogy is legyen, a kulcs a motiváció.

 

Ha megvan benned az akarat és megvan az angol tudásod, hozzá egy kis logikai attitűd, akkor lehet belőled jó programozó.

 

Az a metodika, ahogyan mi oktatunk, két részre bomlik. Az egyik, amikor a diák kap otthoni feladatokat és meg kell tanulnia azokat, a másik pedig a teamwork, amikor csapatban dolgoznak különböző projekteken. Itt nincs számonkérés, de az otthonra kiadott anyag megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy utána csapatban tudj dolgozni, máskülönben az egész teamet lehúzod. A számonkérés valójában a feladat. Nálunk nincs frontális oktatás, a mentorálásban hiszünk. Mentorok segítik a diákokat abban, hogy rájöjjenek a megoldásra. Ha azt sikerült megcsinálni, az a valódi sikerélmény.

 

Az az érzés, amit ez ad, az a legdurvább drog.

 

Úgy vélem, hogy az a jobb oktatás, amikor a szakma örömét próbálják felfedeztetni a diákokkal. Ennél jobb motiváció nincs.

 

Attila: Vegyük alapul a puzzle-t. Ha kiraksz egyet és az neked örömet okoz, akkor alkalmas vagy programozónak. Ez olyan kis sikerélmény, mint a programozásnál egy kisebb feladat megoldása. Amikor az az eredmény jött ki, amit vártál és ez örömet okoz számodra.

 

Valójában az a jó programozó, akinek a hobbija a munkája.

 

De ez minden más szakmára is igaz, mert amit muszájból csinálsz, attól stresszes leszel, amit meg szenvedélyből, attól boldog. Egy programozó vagy frontendes lesz, ami a webprogramozás, vagy backendes, ami adatbázis, üzleti logika, vagy pedig embedded technológiára szakosodik, ami közvetlen gépvezérlés, mint például  gépészmérnök számára egy fékrendszer, autóvezérlés programozása. Nagyjából erre a három nagy területre tud szakosodni egy programozó, ezeket keresik a legjobban a munkáltatók, de ezeken belül több száz programnyelv és szakterület van.

 

Hogyan néz ki a programozó-piac ma Magyarországon? Hogyan küzd meg az ágazat a munkaerőhiánnyal?

 

Attila: A munkaerőhiányra az lehet a válasz, hogy automatizálunk. Ehhez azonban olyan emberekre van szükség, akik ezt az automatizációt üzemeltetni tudják, akik megértik, hogy a robot nem valami olyan szerkezet, ami mindent tud, amit az ember; hanem egy manipulátor kar, amit programmal kell ellátni, aminek köszönhetően egy dolgot A-ból B-be tesz naponta akár százezerszer. Ezek mind programozási és digitalizációs ismereteket igényelnek. A munkafolyamatok fejlesztésével, automatizálásával növelni lehet a termelékenységet, persze nem biztos, hogy ez olcsó folyamat, de a munkaerőhiány növekedésével a vállalatok rákényszerültek, hogy meglépjék.

 

Igenis alkalmazkodni kell a 21. század kihívásaihoz.

 

A fejlesztés és a programozás is nagyon fontos, de a kulcs a digitalizáció, hiszen ez szolgál ki minket, növeli a termelékenységet.

 

Kulcskérdés, hogy minél fejlettebb munkafolyamatokba tudjunk belépni, ehhez pedig nem olcsó, hanem képzett munkaerőre van szükség.

 

 

András: Iskolánk diákjai többnyire karrierváltók. Kedvenc példám egy régész hölgy, aki rájött, hogy a régészet még mindig analóg módon működik. Eljött hozzánk, megtanult programozni, és elkezdte digitalizálni a szakmáját. De jönnek rendőrök, jogászok, marketingesek, ügyvédek, akik rájöttek, hogyha ezt a tudást nem szedik fel, akkor le fognak maradni. Azt látjuk, hogy minden digitalizálódik, egyre több vállalat szeretne senior programozót felvenni. Ezzel egy gond van, hogy jelenleg nincs elég ilyen képzettségű ember.

 

Lehetsz 20, 30, 40 éves, akkor sem késő karriert váltani.

Ezért rukkoltunk elő azzal az ötlettel, hogy nagyon jó junior programozókat képzünk – ehhez kell a 12 hónap – akiket rövid idő alatt integrálni tudnak a cégek, és hamar végigmennek azon az úton, ami a szenior programozói  státuszhoz vezet.

 

Hogyan néz ki matek egy programozónál? Mennyit visznek haza havonta?

 

Attila: Ha valaki megfelelő programnyelven adott szenioritási szinten le tud tenni egy kódot,

 

megkereshet havi másfél-kétmillió forintot. De idáig el kell jutni, ez legalább 4 év, és sokan elvéreznek az úton.

 

Először bekerülsz egy céghez kezdőként, kb. másfél év múlva leszel junior, majd utána még plusz 2,5-3 év a szenior szint. A kezdők 200-300 ezer forintra számíthatnak. Aztán a szintek megugrásával egyre többet lehet hazavinni. Nekem például van egy diósdi ismerősöm, aki home office-ból dolgozik Kaliforniába 800-1000 dolláros napidíjért. Ő már a csúcskategória.

 

András: Amikor nálunk egy diák végez, elkerül egy céghez gyakornoki pozícióba. Ez egy 6 hónapos időszak, ami kvázi egy próbaidő. Az esetek többségében már az elején megegyezünk abban, hogy ha letelik a fél év, akkor mennyi lesz a junior programozói fizetése. Lehet ebből másfél milliós álomállás, de odáig hosszú az út, ami kitartást igényel.

 

Él még az a sztereotípia, hogy a programozók, az informatikusokhoz hasonlóan kockák, akik egész nap a gép előtt ülnek?

 

Attila: Ez egy érdekes dolog. Három típussal találkoztam. Az egyik teljesen átlagos kinézetű ember, mint bármelyik más munka esetében. A másik a klasszikus, hosszú hajú, szakállas figura, aki egész nap ül a gép előtt és fejleszt. És van harmadik réteg, kb. a fele, akik úgy néznek ki, mint akik most léptek ki az edzőteremből.

 

Van, akire rá lehet húzni a klasszikus sztereotípiát, de a legtöbb programozóra nem.

 

András: Azt látom, hogy egyre trendibb a szakma, trendi arcokat látok magam körül. Jönnek a hipszterek és csinálják ezerrel. Más, mint régen, amikor pejoratív értelemben „geek” szakmaként könyvelték el a programozást.

 

 

Az, hogy már gyakorlatilag programok írják a programokat veszélyt jelenthet a programozók munkájára?

 

András: Az egész egy generált félelem, hogy a digitalizáció és a programok elveszi az emberek munkáját. Ezt el kell felejteni.

 

Az veszi el a munkádat, ha nem tanulsz, és nem képzed tovább magad.

 

A digitalizáció nem a jövő, már 10 éve ebben élünk. Imádom, mikor azt olvasom valahol, hogy gyakorlatilag feleslegessé váltak a programozó képzések, mert már a programok programoznak. De abba nem gondolnak bele, hogy azokat a programokat ki írja.

 

Mindig szükség lesz olyan emberekre, akik megírják a programokat, intuitív módon oldanak meg problémákat.

 

Attila: A programozás Szent Grálja pontosan a programot fejlesztő program. Mindenki ezt keresi, sok pénzt ölnek bele, de ez nem új keletű. Viszont a programot író programnak meg kell mondani, hogy miről szóljon az a program, amit ír. Ezt viszont neked kell megcsinálni, és akkor máris te írtad a programot.

 

Az ember helyett senki nem fog gondolkodni, ezt senki nem fogja megúszni.