Puskás Andrást 10 éves korában karon ragadta bádogos édesapja és vitte magával az építkezésekre. Azóta imádja a fémet és a tetőket és magát a szakmát. Felsőfokú végzettséget, illetve mesterbádogos képesítést szerzett, idővel pedig átvette édesapjától a családi vállalkozást. Ma Magyarország egyik legjobban működő bádogos cégének első embere. Tavaly az építészet területén nyújtott kimagasló munkáját Pro Achitectura díjjal ismerték el. Ő az ÉMSZ, vagyis az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetségének alelnöke. Szerinte a bádogos egy szép szakma, amiből ma jól meg lehet élni Magyarországon. Az utánpótlást tekintve viszont bajban vannak, mert nem divat a kétkezi szakma.

Hogy kerültél a szakmába, honnan jött az indíttatás, hogy bádogos leszel?

Már az édesapám is bádogos volt. Munka mellett végezte el az építőipari technikumot, aminek köszönhetően szakmunkásból művezetővé, majd pedig építésvezetővé lépett elő. Tőle tanultam a szakmát, az összes alapot általa sajátítottam el. 10-12 éves koromtól fogva hordott építkezésekre. Ő csinálta a bádogos munkát, én pedig segítettem neki, amiben tudtam. Aztán később én magam is édesapám nyomdokaiba léptem, idővel pedig a családi céget is átvettem tőle. Elvégeztem az építőipari technikumot, ami után 3 éven keresztül bádogosként tevékenykedtem. Ezt követően építészmérnöki diplomát szereztem, majd pedig műszaki ellenőrit. Körülbelül 10 évvel ezelőtt bádogos szakmunkás végzettségre tettem szert, majd a bádogos mestervizsgát is sikeresen abszolváltam – utóbbi keveseknek van meg. A motivációm az volt, hogy ha már én vagyok az egyik legjobban prosperáló bádogos cég tulajdonosa és ügyvezetője, akkor legyen mestervizsgám. Az az elfogadott nyugat-európai formula, hogy az a cég vállalhat bádogos munkát, ahol a tulajdonos mestervizsgával rendelkezik.

A végzettséget igazoló papírtól függetlenül, mikor lehet azt mondani valakire, hogy ő már bádogosmester?

Ha már valakinek mestervizsgája van, akkor higgyük el róla, hogy ért a szakmájához és nem véletlenül szerezte meg ezt a fokozatot. Ennek ellenére nagyon sokan vannak, akik nem tesznek mestervizsgát. Nem tudom pontosan, hogy hány évet kell dolgozni ahhoz, hogy valaki mesternek mondhassa magát. Van olyan bádogosom, aki nálam volt tanuló és már 21 éve dolgozik nálam, – és biztos vagyok benne, hogy az ország öt legjobb bádogosa közé sorolhatjuk – illetve van egy már nyugdíjas, ám még mindig nálam tevékenykedő ember, aki talán még magasabb nívót képvisel. Egyikőjüknek sincs mestervizsgája, mégis a legjobb szakemberek közé tartoznak.

Tériszonyosak kerüljék a bádogos szakmát?

Abszolút nem, mert van a szakmának egy olyan része, amit díszmű bádogosnak hívnak. Munkájuk nagy rész a műhelyben folyik és elkerülhető az, hogy tetőre menjenek. Ők is fémmel, lemezzel dolgoznak tehát, ha valakinek nagy érdeklődése van a fémek iránt, amit nem tud visszafojtani, nyugodtan mehet bádogosnak, mert ma már vannak olyan szakmabeliek, akik csak alkalmanként mennek fel a tetőre. A kollégák rakják a helyükre azokat az elemeket, amiket ők a műhelyben legyártanak.

Az országra általánosan jellemző munkaerő- és szakemberhiány mennyire van meg nálatok?

Nálunk is ugyanúgy megvan, mint más szakmáknál, munkaköröknél. Nem győzzük a megrendeléseket, sokkal több megkeresésünk van, mint amennyi munkát el tudunk vállalni. Jelen pillanatban mindenkinek túl van „bookolva” a rendszere 10-20 százalékkal, a cégek komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a munkát el tudják végezni. És ez belátható időn belül nem is fog változni, ugyanis nincs utánpótlás. Az összes bádogostanulót személyesen ismerem, ami nem nehéz, mivel tavaly mindössze három volt az országban. Ráadásul az elmondásuk alapján ők sem a szakmában fognak elhelyezkedni. Vagyis volt három bádogos tanuló, de bádogos nulla lesz belőle.

Ez is mutatja, hogy nagyon nagy bajban van a szakma.

Mi lehet az oka, hogy ilyen kevesen érdeklődnek a szakma iránt?

Pontosan az, mint a többi szakmánál. A szülők befolyása. Inkább abba az irányba terelik gyermeküket, hogy sokat tanuljanak és egyetemre, főiskolára menjenek. Sajnos egyetlen kézműves szakma sem divat ma Magyarországon, de Európában sem. Talán külföldön feljebb tudták tornázni a szakmunka ázsióját, azáltal, hogy ott már 10 évvel ezelőtt akkora volt a baj, amekkora most Magyarországon, ezért korábban kellett elkezdeni cselekedni. Nem véletlen, hogy

Nyugat-Európában egy jó szakember ma már gond nélkül megkeres akár 3-4 ezer eurót havonta. Ezért sok magyar külföldön vállal munkát, de ha itthon tudnának keresni 2 ezer eurót, akkor jó eséllyel nem mennének el.

Mi lehet annak az oka, hogy a kétkezi munkát nem becsülik meg?

Az építőiparnak például hosszú éveken keresztül semmilyen érdekvédelmi szervezete nem volt. Nem volt, aki megvédjen minket a beáramló nagytőkétől. Nincs olyan magyar építőipari vállalkozás, amely 20 éve működött, ma is fennáll és ne lenne több millió forintos követelése. Jöttek a külföldi cégek és a teljes ingatlanpiacot lerabolták, ennek fejében pedig még rossz minőségű munkát is végeztek. Nem fizették meg rendesen az embereket, nem volt perspektíva az, hogy minőségi munkát várjanak el, ám cserébe ezzel párosuló fizetést biztosítsanak a munkásoknak. 5 évvel ezelőtt még 150 ezer forintért dolgoztak a szakmunkások. Soha nem gondoltuk volna, hogy pár éven belül ez a háromszorosára fog emelkedni. Ebből a szempontból én mindig próbáltam nyomon követni a piacot. Az elmúlt 10 évben egy embert küldtem el, ezen kívül ketten nyugdíjba mentek, egy ember pedig családi okok miatt távozott. Ezen a négy személyen kívül tőlem más nem ment el, tehát az is fontos, hogy odafigyeljenek a szakmunkásokra. Én ennek igyekeztem mindig eleget tenni.

Az ÉMSZ mivel próbálkozott annak érdekében, hogy több fiatal érdeklődését a bádogos, tetőfedő vagy éppen az ács szakma felé fordítsa?

Folyamatosan jelen vagyunk pályaválasztásai tanácsadásokon. A többi között a Hungexpon, a Szakmasztár versenyen is jelen voltunk, ahova az ország minden pontjáról érkeztek diákok. Azt látjuk, hogy ez nem elegendő. Komolyabb állami beavatkozásra van szükség a területen. Egyszerűen nincs tanuló. 15 évvel ezelőtt óraadó tanárként tevékenykedtem a veszprémi tetőfedő iskolában, de sajnos nincs kinek átadni a tudást. Fontos lenne, hogy öntudatosabbak legyenek az emberek, és átlássák azt, hogy nem mindenkinek közgazdásznak, hr-esnek, vagy éppen újságírónak kell lennie, hanem szükség van a kétkezi munkát végző emberekre is. Azt is fontos látni, hogy nem mindenkinek való a vállalkozói lét. Van, aki alkalmas erre és van, aki nem, de ettől nem lesz kevesebb. Nekem rengeteg olyan bádogosom van, akik szakmailag nagyon sok vállalkozóként tevékenykedő bádogosnál jobbak, de vagy tudják, hogy nem alkalmasak arra, hogy irányítsanak egy vállalkozást vagy pedig nem is akarnak, mert tisztában vannak azzal, mennyi plusz munkával jár. Úgy vannak vele, hogy ők azzal is teljesen boldogok, hogy ledolgozzák a napi penzumot és vidáman megélnek belőle. Lehet, hogy vállalkozóként többet keresne, de ők nem szeretnék az ezzel járó pluszterheket a nyakába venni és mondjuk este még árajánlatokat összerakni, hanem, amikor lejárt a műszakja, nyugodtan szeretne élni.

Egy főnöknek, vezetőnek mennyire kell, vagy érdemes követni a generációs változásokat? Mennyire kell máshogy bánni egy X-, Y-, vagy akár egy Z-generációs munkavállalóval?

Sokkal emocionálisabb lett mindenki, mint régen volt. Ennek ellenére nem nehéz követni. Valaki alkalmas főnöknek, valaki nem. Például édesapám máshogy irányította a céget, mint ahogy én teszem. Ő még a klasszikus, régi módszerben hitt, hogy minden nap le kell szidni az embereket, mert akkor nem hibáznak. Ma már ezt nem tudom megtenni, mert változtak az idők, változtak az emberek, változott a gondolkodás, ezért máshogy kell kommunikálni velük. Egyszer nyilatkoztam, hogyha látom, hogy valakinek folyik az orra, akkor megtörlöm zsebkendővel, nehogy hazamenjen, mert akkor nekem kell felmennem helyette a tetőre. Egy idősebb kollégám pedig egyszer megkérdezte tőlem, hogy, van-e valami gond, haragszom-e rájuk? Mondtam, hogy nem, miért? Hát, mert már le sem szidsz minket, érkezett a válasz. Ő ahhoz volt szokva, hogy minden nap leszidják a munkásokat.

Az ÉMSZ júliusban tette közzé azt a cikket, ami arról szól, hogy 600 ezer forintos fizetés kellene ahhoz, hogy a bádogosokat itthon tartsák. Ekkora az elvándorlás?

A bádogosok Ausztriában egymillió forint körül keresnek havonta. Sokan csinálják azt, hogy Sopronban vagy környékén bérelnek lakást és onnan járnak át a szomszédos országba dolgozni. A 600 ezer forint a minimum lenne, mégpedig azért, mert ha mondjuk egy bádogos Ausztriában 900 ezer forintot keres, akkor ő lakhatásra, üzemanyagra havonta 200 ezer forintot költ, marad tehát 700 ezer forintja.

Úgy gondolom, hogyha itthon bádogosként meg lehet keresni 600 ezer forintot, akkor azért a plusz százezerért már nem mennének el, mert a családja viszont mindenkinek itthon van, és akkor már nem hagynák itt a szeretteiket.

De már az is nagy lépés lenne, ha 500 ezer forint környékére fel lehetne tornázni a szakmunkás fizetéseket. Mert ezzel már haza lehetne csábítani a külföldön dolgozókat.

Térjünk vissza az oktatáshoz. Hogyan lehet valakiből bádogos, milyen iskolát kell elvégeznie?

Általános iskola után szakiskolába kell jelentkezni és ott a bádogos szakmát kell választani. Ezen felül vannak különböző OKJ-s képzések is. Ezt követően pedig szabad az út a munkaerőpiacon, sőt a legjobb, ha már iskola közben sikerül olyan helyet találni, ahol a gyakorlati képzést elsajátítja, jó esetben pedig véglegesítik is a munkahelyen. 5 év szakmai tapasztalat után lehet bádogos mestervizsgát tenni. Helyzetemnél fogva rálátásom van a hazai építőipari szakmára és azt tudom mondani, hogy

eljutottunk oda, hogy egy bádogos a munkájából el tudja tartani a családját.

Ez mit jelent konkrét számokban? Hogy jön ki a matek egy bádogos számára?

Mivel új bádogost régen vettem fel, így azt nem tudom pontosan megmondani, hogy egy karrierkezdő mennyit keres. De úgy gondolom, hogy

olyan bádogos, aki önálló munkavégzésre alkalmas, 300-450 ezer forintot vihet haza havonta.

Ez az országos helyzetkép.

Miért szereted a szakmádat, hogyan tudnád körülírni?

A bádogos egy szép, változatos szakma. Mivel én ezt csinálom, nem nehéz dicsérnem, mert szeretem. Emellett csinálok, ács, illetve tetőfedő munkákat is. De a három szakma közül a bádogost tartom a legjobbnak. Imádom a fémet, imádom a tetőket, szeretek a tetőről lenézni. Bármelyik tetőre felmegyek, azt látom, hogy egész életemben lesz munkám, mert lehetm hogy sok minden rossz Magyarországon, de a tetők különösen.

Ma egy jó szakember, aki szeretne is dolgozni és van benne egy kis agilitás, nagyon vidáman meg tud élni.