Különleges módszerrel kísérletezik az amerikai Caltech és a Northwestern University kutatói csapata. Laboratóriumi körülmények közt létrehozott rozsda – azaz vas-oxid – és sós víz találkozásából hoztak létre energiahordozót.
Az a tény, hogy a fémvegyületek és a sós víz képes vezetni az áramot, nem újdonság. Itt azonban nem vezetésről van szó, hanem áramfejlesztésről, amit a sós víz kinetikus, azaz mozgási energiája tesz lehetővé.
Az új fejlesztés legnagyobb előnye, hogy a jelenlegi megújuló energiaforrásoknál – napelemek, szélturbinák, vízerőművek – jóval hatékonyabbak.
Csak összehasonlításképp: a ma legnépszerűbb megújuló energiaforrásnak számító napelemek hatékonysága 20 százalék, ez másfélszer magasabb lehet az új rendszerben, ráadásul azoknál olcsóbban telepíthető és fenntartható.
_
hirdetés
_
hirdetés
Azt ne higgyük azért, hogy a háztartásunkban lévő, kidobott és elfelejtett rozsdás tárgyak ezentúl megváltják a világot. Rozsdarágta autóroncsból nem lesz energiaforrás. A dolog ugyanis nem olyan egyszerű, mint ahogyan első hallásra tűnik, hiszen a kertben évek óta heverő vasrudak felszínén kialakult rozsda túl vastag, és egyáltalán nem egyenletesen oszlik el a tárgyakon, így a rendszer alapját képező tábláknak külön erre a célra létrehozott üzemekben kell majd elkészülnie – feltéve, ha a módszer széles körben elismertté válik majd.
Ebből nem lesz energia!
A kutatók a kísérleteik során az emberi hajnál ezerszer vékonyabb, alig tíz nanométeres rozsdaréteget tudtak készíteni, melyekből egy tíz négyzetméteres tábla is elégnek bizonyult ahhoz, hogy egy átlagos amerikai otthon néhány kilowattos óránkénti fogyasztását teljesen kiváltsa.
Az elkészült rendszereket természetesen nem lehet csak szimplán a tetőre tűzni, hiszen folyamatosan mozgó sós víz nélkül annak semmi értelme sem lenne, a tengeri hullámoktól azonban az áram könnyen eljuttatható lenne a végfogyasztókig.
Izgalmasan hangzik. Na de mi lesz velünk, magyarokkal? Tenger híján, marad a rozsdás bökő?
