Szemendrey Zsuzsannával legutóbb áprilisban, közvetlenül a SkillsHungary verseny után volt alkalmunk beszélgetni, ahol első helyezésével kvalifikálta magát az augusztusi kazani World Skills-re. Most, hogy egy újabb versennyel a háta mögött találkozhattam vele, mesélt új élményeiről, tapasztalatairól, csak még inkább beigazolódott, amit eddig is sejtettem: egy igazi céltudatos, örökmozgó lánnyal van dolgunk, akit nem megbénítanak, sokkal inkább fűtenek a kihívások.
Amikor legutóbb beszélgettünk egy rövid, de annál intenzívebb felkészülési időszak előtt álltál. Kik segítettek az utadon?
A fővárosban zajlott a felkészülés nagy része. A Budapesti Gazdasági Egyetemen kaptam egy saját szakoktató kabinetet, ami csak az enyém volt. Úgy próbáltuk berendezni, felszerelni, ahogyan majd a kazani versenyen is lesz. Az alapanyagszponzorom a Spar lett, Kiss Zoltán volt a felkészítőm, ő segített a háttérmunkában is, valamint Balázs Ferenc, az Accent Hotel executive séfje, aki többek között a budapesti szállásomat is biztosította. A Bocus d’Or Akadémián keresztül Nyíri Szásával is konzultálhattam, az éttermében elleshettem pár praktikát. Desszert témában Varga Gergely, a Károlyi-Kastély séfje adott tanácsokat. Vomberg Frigyes, Széll Tamás Bocuse d’Or versenyfelkészítője pedig részt vett az egyik felkészülési napomon. Persze közben Szegedre is hazajártam, az Art Hotel igazgatója, Gál István coachingolt, próbált felkészíteni a verseny lelki oldalára, s egykori gyakorlatvezetőmmel, mentorommal, Goda Gáborral is rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk.
Mennyire tudtál felkészülni a versenybeli helyzetekre? Mit lehetett tudni az elvárásokról?
Onnantól kezdve, hogy megkaptam a tesztprojektemet, arra koncentráltam, hogy minél jobban megismerjem az alapanyagokat. Tudtuk nagyjából, hogy melyik nap, mire kell készülni, így próbáltunk kidolgozni egy koncepciót. A felkészülésre rendelkezésemre álló 5 hónapból 3 azzal telt, hogy ezt a koncepciót tökéletesítettük. Szerettem volna minimum 8-13 elemmel dolgozni. Persze vannak előre nem látható szituációk, a hirtelen jött pánikon felül kell emelkedni, ismeretlen a közeg, rengeteg ember figyeli, hogy mit csinálsz, több ezren mászkálnak körülötted.
Közben ott van a fejedben, hogy egy országot, egy szakmát képviselsz.
Éppen ezért kell 100 %-ig a munkádra koncentrálni, hagyni kell dolgozni a kezedet, hogy előjöjjenek a begyakorolt mozdulatok, mert ha az ember nem kezeli helyén a saját egóját, akkor könnyen elviheti a verseny dinamikája.
Hogyan zajlott a verseny? Milyen „meglepetésekkel” szembesültetek?
_
hirdetés
_
hirdetés
4 napos volt a verseny, minden nap 4 tányért kellett kiadnunk, 4 óra alatt. Volt olyan nap, amikor vágási technikákat figyeltek. Zöldségkrém levest, húsételeket elkészíteni, amelyhez adtak meg kötelező elemeket, például hogy milyen szószt készítsünk hozzá, vagy hányféle zöldséget használjunk, s milyen technológiákat alkalmazzunk. Két nappal a verseny előtt a tesztprojektünk 30%-át megváltoztatták, ennek ellenére tudtam hozni azt, amire készültünk. Ezen kívül 10 helyi alapanyagot is kínáltak, amelyből 5-öt kellett kiválasztani és beépíteni a koncepciónkban valamilyen formában. Szerencsére ezek többségét ismertem, ráadásul szépen illeszkedtek a menüsoromba, így nem jelentett különösebb problémát.
Mennyire sikerült megismerned Skills-es társaidat. Hamar összekovácsolódott a csapat?
Havonta egyszer az egész magyar Skills csapat összegyűlt, tréningeket, workshopokat szerveztek nekünk. Győrbe, Lajosmizsére utaztunk, ahol próbáltak a versenyzés lelki oldalára felkészíteni. Így a verseny idejére már nagyon jól összecsiszolódott a csapat.
Támogattunk egymást, mindenki elsírhatta a bánatát, megoszthatta az örömét, elmeséltük egymásnak a napunkat.
Jó érzés volt tudni, hogy egy cipőben járunk, így nem egyedül kell a terheket cipelni. Ha éppen nem volt ütközés, akkor megnézhettük egymás versenyszámait, drukkolhattunk egymásnak. Jóba lettem a kertépítőkkel, a bútorasztalosokkal, s egyszerre dobbant meg a szívünk, amikor Simon Krisztián a dobogó legfelső fokára állhatott. Keményen dolgozott ezért az eredményért, s nagyon büszkék voltunk rá.
Milyen hangulata volt a versenynek, kitettek magukért a kazani szervezők?
Valahogy így tudom elképzelni az Olimpiát is.
A megnyitó ünnepségre a Kazani Arénában került sor, ahol több mint 40 ezer ember fér el. Elmondhatatlan érzés volt, amikor a hátamon a magyar zászlóval vonulhattam, közben meg nehéz feldolgozni azt, hogy ennyi ember van itt, s rád kíváncsiak. Sok programot szerveztek nekünk, például buszos városnézésre is elvittek minket a 10 nap alatt, amit kinn töltöttünk. Önkénteseket jelöltek ki egy-egy országhoz, akik valóban el is köteleződtek a csapataikhoz. Nekem is volt egy precíz segítőm, aki részt vett velem a versenyen. Harmadik nap már ajándékot hozott, megölelt, szurkolt nekem, s így nem éreztem annyira egyedül magam a nagy hajtásban.
Magyar Csapat Kazanban
Le tudod-e már ilyen rövid idő alatt szűrni, mit tanultál ebből a versenyből, s hogyan tudod majd kamatoztatni az itt szerzett tapasztalatokat a későbbiekben?
A legtöbbet magammal kapcsolatban tanultam, saját korlátaimat és határaimat tologattam, mind fizikálisan, mind szellemileg.
Van egy pont, amit ki kell jelölni az embernek önmaga számára, hogy mennyit bír. Én még csak találgatom, nekem hol húzódik meg ez a határ. A tanácsok, amelyeket a felkészülés alatt kaptam, megfizethetetlenek. Közben pedig mérlegelni kell, mit hajlandó az ember feladni ezért, a magánéletéből, saját magából. A nagy hullám után jön a leeresztés. Én most erre szánom az elkövetkező egy-két hetet, s igyekszem elrendezni magamban a dolgokat: mikor hoztam jó, s rossz döntéseket, hogyan döntenék most, a hirtelen jött sokkokat hogyan lehet jobban kezelni. A tapasztalatok ebben sokat segítenek.
Furcsa, hogy most nyugi van. Az elmúlt időszak nagyon pörgős volt, most egy kicsit meg kell nyugodnom, aztán jönnek az újabb kihívások.
Bízom benne, hogy legközelebb már arról beszélgethetünk, hogyan zajlik a felkészülésed a következő versenyre. Gratulálunk! Azt hiszem, fogunk még rólad hallani a jövőben!
A cikkhez használt képek forrása Szemendrey Zsuzsanna – Szemy, valamint a SkillsHungaryFacebook oldala.
