_
hirdetés
_
hirdetés
A szegedi SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola két második osztályos tanulója, Manai Delal és Kaszás Tamás, valamint a harmadikos Schurrah Linda alkotta azt a csapatot, amely a legfiatalabbak kiírt Open Elementary kategóriában első helyezéssel zárta a nemzetközi robotprogramozási versenyt, a World Robot Olympiad-ot.
A diákok egy okosvárosban közlekedő vak kislánynak terveztek meg egy robotkutyát, amely hangjelzésekkel segíti a látássérültek közlekedését, s színjelzésekkel értesíti a többi járókelőt gazdája érkezéséről.
Az országos versenyt Tatabányán rendezték meg, a nemzetközi döntőre pedig Dániában került sor augusztus első napjaiban, így a gyerekek kísérőtanárukkal, Özvegy Judittal együtt nemcsak egy nívós versenyen mérethették meg magukat, hanem igazi élményekkel távoztak. A kis csapat tanárnőjével beszélgettünk.
Hogyan született meg Max, a vakvezető lego robotkutya ötlete, ami egészen a World Robot Olympiad dániai döntőjéig repítette a háromfős csapatot?
Rövid idő alatt rengeteg munkát fektettünk a felkészülésbe, amelyet májusban kezdtünk el. Amikor a készletet megkaptuk, akkor néhány alkalommal csak játszottunk, építettünk ismerkedtünk vele. Miután maga a program is a rendelkezésünkre állt, próbáltunk videókat, mintákat megnézni ezeknek a robotoknak az építésével kapcsolatban. Aztán jött az ötletelés, milyen robotot készítsünk, a többi csapatnál szóba jött utcai takarítógéptől a pizzasütőig többféle verzió. A nyertes csapatnál végül Delal fejében fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy kutyát alkossunk meg legóból, akit Maxnek neveztünk el. Ez a korosztály nagyon szereti az állatokat, iskolai foglalkozások alkalmával pedig már többször találkoztak érzékenyítő céllal, terápiás kutyákkal, így nem véletlen, hogy egy kutyust álmodtak meg maguknak. Ezután kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt a robotkutyust egy okosvárosban hasznosítani, s egy közös beszélgetés során egy vakvezető kutya megépítését tűztük ki célul, aki Lili nevű gazdáját kíséri a városban, segíti őt a tájékozódásban, s a többi járókelő figyelmét is felhívja a körültekintő közlekedésre.
Ön, mint felkészítő tanár segítette a gyerekeket. Kik támogatták még a csapatot a versenyt megelőző időszakban?
_
hirdetés
_
hirdetés
Rozgonyi-Borus Ferenc kollégám óriási szakértelemmel a háta mögött állt a projekt mellé. 2003 óta foglalkozik robotika oktatással, több díjnyertes számítástechnikai tankönyv szerzője, a First Lego League, valamint a robotszumó versenyek szervezője, így nála jobb mentort nem is kaphattunk volna. Ő biztosította számunkra a programozható robotkészletet, amelyből megszületett a projekt, továbbá a segítségével nemcsak a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara támogatását élvezhettük, hanem a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság kiemelt támogatásával, a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában megépült Informatóriumban végezhettük a versenyre való felkészülést, s már ígéretet kaptunk arra is, hogy a jövő évben is használhatjuk a termet. A nyári szünet idején pedig az egyik versenyző diák szülei biztosították a helyet saját otthonukban a készülődésre.
Komoly témát választottak a diákok a projektjük megvalósításához. Konzultáltak látássérültekkel az ötlet kapcsán?
Egy 84 éves látássérült zenetanár volt a segítségünkre, aki kiváló előadó. Órákig beszélgetett a gyerekekkel, támogatta az ötletüket, szembesítette őket a pozitívumokkal és a nehézségekkel is. A robotok kapcsán nyilván a személyesség hiánya merül fel, ami a látássérültek és a kutyájuk esetében különösen fontos, de a tanár úr elmesélte azt is, milyen hosszú időbe telik és mennyire költséges egy vakvezető kutya kiképzése, épp emiatt állná meg a helyét a valóságban is a gyerekek ötlete. Nagyon jót tett a diákoknak, hogy miközben a projekten dolgoztak, megismerkedhettek például a Brille-írással is, így személyes, közvetlen élményekkel is gazdagabbak lehettek a témával kapcsolatban.
Milyen lökést adott ez a siker a gyerekeknek? 8-10 évesen még nagyon fiatalok, de megfogalmazták-e már az elképzeléseiket, hogyan képzelik el a jövőjüket?
Abban biztosak lehetünk, hogy az informatikát a jövőben sem fogják megkerülni. A robotika egyre inkább az életünk részévé vált, körbeveszi őket, akármerre mennek. S ez a generáció igazán fogékony erre a területre. Ráadásul a robotika egyre több típusában kipróbálhatják magukat a gyerekek, így biztos vagyok benne, hogy nem ezek volt az első és egyben utolsó sikeres szereplésük ebben a témában.
Gratulálunk ehhez a nagyszerű eredményhez! További hasznos ötleteket, megvalósítandó sikeres projekteket kívánunk a csapatnak.
Cikkünkből is látszik, hogy a robotika tudománya már a 8-10 éves korosztály figyelmét is felkelti, sőt, talán pont ez a korosztály az, aki a legjobb ötletekkel alapozhatja meg a jövőt. Milyen messzire tud eljutni egy Max nevű vakvezető robotkutya, aki három lelkes kisdiák fejében született meg? Bizony egészen Dániáig, s biztosak vagyunk benne, hogy ez még csak a kezdet.
Ha érdekel, hogyan zajlott a dániai verseny, nézd meg a videónkat!
[embedyt] https://www.youtube.com/watch?v=D9iqq3_Uci0[/embedyt]
Borítókép forrása: www.u-szeged.hu