Ha az ember koktélt szürcsöl, ritkán jut eszébe, hogy a pult túloldalán álló emberrel Adyról vagy Csáth Gézáról csevegjen. Bölcsészdiplomával kevesen mennek bartendernek, Metzger Lackó a – szó szerint – üdítő kivétel. Őt faggattuk az éles váltásról, és arról, hogy mi igaz a mixerekkel kapcsolatos sztereotípiákból.
A Cocktail című 1988-as Tom Cruise-film után minden srác mixer akart lenni. Főleg azért, mert a zsonglőrködő bartenderek minden nőt megkaptak. Mennyire csajozós szakma ez? Mennyire része az üvegek, shakerek dobálása?
Az úgynevezett flair bartending lényege, hogy az üvegekkel és shakerekkel zsonglőrködve készítik el az italokat, ez a szakma egyik ága, egy szűkebb kategória. Ettől függetlenül
.
minden bartendernek megvannak a saját kis kifinomult italkészítési mozdulatai, rázástechnikája,
.
ami szintén teátrális dolog, vizuális élmény, szóval bejön a vendégeknek, ezért szerves része a szerviznek. A „minden nőt” dolog túlzás, de elég könnyen lehet ismerkedni a bárpult innenső oldaláról. Ugyanakkor elég sok kollégám házas, vagy tartós párkapcsolatban él, én is.
Lőjünk ki még egy sztereotípiát: a pult mögött álló emberre könnyen rásütik, hogy tutira alkesz; végig kell kóstolnia minden italt, hogy jól tudja végezni a dolgát, meg biztos együtt iszik a vendégekkel…
Nyilvánvaló, hogy aki ezt a szakmát választja és komolyan veszi, az szereti az italokat: nagy rajongója vagyok például a skót single malt whisky-knek, de ez nem jelenti azt, hogy a komplett skót szelekciót minden nap végig kell kóstolni. Muszáj tisztában lenned vele, hogy minek milyen íze van, különben nem tudnál jó italokat csinálni; ezért szoktunk kóstolókat és tréningeket tartani az egész csapatnak, aminek az anyagából aztán mindenkinek tesztet kell írnia.
Normális vendéglátást viszont nem lehet részegen csinálni,
.
mint ahogy semmilyen más hivatást sem lehet ilyen állapotban űzni.
Neked mikor, hogyan tetszett meg ez a hivatás? Kommunikáció szakos bölcsészként eleinte nyilván nagyobb esély volt arra, hogy te is újságíró, sajtós, pr-es legyél. Nem akartál heti 5 napos irodai tucatmelót?
Még az egyetem alatt kezdtem el pohárszedőként dolgozni, és szinte rögtön elkezdett érdekelni, hogy kell jó italokat készíteni. Mindig is szerettem főzni, játszani az ízekkel, így az italkészítésben is nagy örömömet leltem. Az is nagyon tetszett, hogy emberekkel kell foglalkozni, ez szerintem még annál is fontosabb, hogy mennyire jó koktélokat csinálsz. Elvégeztem az egyetemet, de úgy döntöttem, inkább ebben a szakmában folytatom, mert addigra már Budapest egyik nívós helyén alkalmaztak.
.
Nem tudnám elképzelni magam egy irodában, sokkal jobban élvezem azt, amit most csinálok.
Ebben a szakmában az éjszakai műszak alap, nagyjából annyira lehetsz kipihent, mint egy turnézó rocksztár. Mennyire visel meg az éjszakázás? Meddig lehet ezt csinálni?
_
hirdetés
_
hirdetés
Elég fárasztó 12 órát dolgozni, reggel 6-ra hazaérni, aztán másnap visszamenni. Túl sok idős kollégát nem ismerek, mert sokan menedzseri vagy tulajdonosi irányba fejlesztik magukat, így lényegesen kevesebbet vagy kell a pult mögött állniuk; vagy kapcsolódó szakmára váltanak, nemzetközi italcégeknek, szállodaláncoknak kezdenek dolgozni vagy elmennek tanácsadónak. Mindenesetre részben fizikai munka ez, a teherbírás határa mindenkinek máshol van. Én sok friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, igyekszem rendszeresen mozogni, ez sokat számít.
Milyen rendezvényekre, helyekre hívnak bartendert? Volt már igazán meglepő felkérésed?
.
Elég sok exkluzív bulin dolgoztam már, az a tapasztalat, hogy a helyszínek sokkal meglepőbbek tudnak lenni, mint maguk a felkérések. Pár hete például
.
egy gyönyörű vidéki birtokon dolgoztam, ahol egy használaton kívüli istállóban volt a bárpult,
.
de hívtak már budai luxusvillákba is. A házibuli a legrosszabb, főleg ha a barátaid szervezik, és kapacitálnak, hogy csinálj italokat, neked meg olyan, mintha csak munkában lennél.
Visszatérve a Tom Cruise-filmre, az csak ott működik, hogy valakiből „véletlenül” mixer lesz, pár este alatt. Milyen iskolát kell elvégezni, hogy beállhass a pult mögé?
.
Külön báros iskolába nem jártam, de a második munkahelyemen volt egy komoly tréning program, ahol végigvettük az összes létező italcsoportot, kóstolók, tesztek, aztán a koktélokat, hogy hogy kell elkészíteni őket – tulajdonképpen „magántanulóként” végeztem; magától Dez O’Connell-től volt szerencsém megtanulni a szakma csínját-bínját.
Mi ennek a szakmának a csúcsa szerinted? Milyen elismeréseket kaptál eddig?
.
Több hazai koktélversenyen is részt vettem, ezekből kettőt meg is nyertem, de a legnagyobb elismerés mindig a vendégektől jön, szerintem ez a legfontosabb.
Az egyik saját fejlesztésű koktélod országos hírű lett. Ráadásul, váratlan csavarral, jótékony célt szolgált. Mesélj erről!
A két italt, mert hogy volt egy alkoholos és egy mentes verzió, Dez O’Connell kollégámmal és jó barátommal alkottuk meg, a Kis Lépések Alapítvány felkérésére. Jó kihívásnak bizonyult, mert az egyetlen kikötés az volt, hogy kéknek kell lennie, hiszen ez az autizmus színe. Ez leszűkítette a felhasználható alapanyagok körét, de két tök jó italt sikerült kitalálnunk.
Forrás: Kis Lépések Alapítvány (Facebook)
A jótékonysági akcióban több budapesti bár részt vett, és az italok eladásából befolyt összeget az alapítvány kapta. Igazi megtiszteltetés volt a felkérés, jó érzés volt a saját receptünkkel segíteni a gyerekeknek. Az akció ideje alatt a két koktél top seller ital volt nálunk, a The Workshopban, és a többi helyen is szépen fogyott – néhány éve még nem gondoltam volna, hogy egy koktél ilyesmikre is képes.
