Rácz Attila több évtizede áll mozigépészként egy szegedi (Belvárosi) mozi szolgálatában, így nemcsak a digitális, hanem az analóg rendszerrel is volt lehetősége dolgozni. A beszélgetésünk során nemcsak a mozi iránti szenvedélyéről, hanem a szakmáról és a technikáról is számos érdekességet tudtunk meg.

Honnan eredt a mozi iránti szeretete?

Már 7 éves koromtól kezdve érdeklődtem a filmek és a mozi iránt. Baján éppen abban az utcában laktuk, amelyben a mozi is működött. A városi tanács oktatási központjának egyik munkatársa mesefilmeket vetített az óvodákban 16 mm-es filmről. Ő vette észre, hogy érdeklődöm a gépek iránt, beengedett a műhelyébe és egy sámlin állva – mivel még nem értem fel az asztalt – szereltem össze a 16-os gépeket. Akkoriban még be volt írva a diák ellenőrzőjébe, ha moziba készült. Az osztályfőnök pedig megvétózhatta, ha úgy látta, hogy nem elég jók a jegyeink hozzá. Egyszer össze is futottam az osztályfőnökömmel a moziban úgy, hogy nem lett volna szabad ott lennem. Meg is kaptam érte a büntetésem. Aztán pár évvel később Baján gépészeket kerestek, s a jelentkezőknek el kellett végezniük Kecskeméten egy két éves szakmai tanfolyamot, amely egy elméleti és egy gyakorlati részből állt. Tanultunk filmesztétikát, fizikát, villamosságtant, s természetesen a gépek technikai működését is megismerhettük.

Ennek a tanfolyamnak köszönhettem később, hogy nemcsak a vetítőgépek kezelése, hanem a karbantartása sem okozott problémát számomra. Sokáig mellék-, majd főállásban űztem a szakmát, de

egész életemben a mozi közelében maradtam, s ez már így is fog maradni.

Egy Dresden D-21-es hagyományos vetítőgép

Hogyan kell az analóg rendszerben elképzelni a vetítőgépek működését?

Kezdetben 5-6 tekercsre fért rá egyetlen film, így 5-ször, 6-szor kellett gurigát cserélni egy vetítés alatt. Két gép működött párhuzamosan, a szalag végén két váltójel volt, az első figyelmeztetett, a másodiknál pedig lekapcsolt az első gép és élesítette a másikat. Később már egy nagy tekercsre vittek fel egy-egy filmet, a vég-, és az előszalagok levágására és összeragasztására kellett figyelnünk, meg persze ellenőrizni, hogy a fontos jeleneteknél ne legyen ragasztás, a vetítőgép ne szakítsa szét a szalagot az illesztéseknél.

Először egy acetát származékkal, majd celluxszal ragasztottunk.

Aztán megjelentek a modernebb Fite és Meo gépek, utóbbiak már kifejezetten a nagy tekercsek kezelésére készültek, majd az orsók helyett speciális tányérokról szedte fel a filmet a gép.

Meddig lehetett használni ezzel a technikával egy-egy filmtekercset?

Minden filmhez járt egy engedő okirat, amelyen a laboratórium feltüntette, hány százalékos a tekercs anyag-, kép-, és hangminősége. Általában 95%-ról indult egy-egy kópia, s úgy 400 pergetés után került vissza felújításra, amelyet egy különleges lakkozási technikával végeztek. 80-85%-ra tudták megnövelni így a minőséget, s utána még viszonylag sokáig lehetett használni a tekercseket. Mikor a film elérte a 20%-os minősítést, megsemmisítették, ekkor már könnyen szakadt, tört, használhatatlanná vált.

Hogyan történt a filmek közvetítése a mozikba?

Először a nagyvárosok mozijai kapták meg a tekercseket, majd átszállították azokat a kis városokba, végül pedig a falvakba, mert akkoriban még ott is működtek filmszínházak. A laboratóriumokban őrzött anyakópiákról jó pénzért lehetett másolatokat készíteni a mozik számára. Magyarországon is figyelték az amerikai szakvéleményeket, sokszor ez alapján dőlt el az, hogy mely filmeket veszik át itthon, s hány kópia kerül be a rendszerbe. Pedig az amerikai filmízlés nem mindig tükrözte a hazait, itthon például pár évtizede még nem voltak olyan sikeresek a képregény filmek, mint manapság, kint pedig már a kezdetektől óriási népszerűség övezte ezt a műfajt.

Rácz Attila éppen a digitális vetítőgépet irányítja

Hogyan működik a filmvetítés a digitális rendszerben?

Ma winchestereken kapjuk meg a filmeket, zárt rendszerben, kódolva. A mozi kiválasztja, milyen formátumban szeretné vetíteni (2D, 3D, eredeti nyelven, szinkronosan vagy feliratozva), s így töltjük be a rendszerbe. Minden mozi saját kódot kap a filmhez, amely korlátozott időre nyílik meg. Ha ez letelik, letiltja a rendszer, s újra meg kell kérni, ha tovább szeretnénk vetíteni. Egy szerkesztő programba illesztjük be a filmeket, reklámokkal, előzetesekkel, logókkal együtt.

Hallgasd meg Rácz Attilától, milyen a szakma szeretete!

2019-ben is elérhetőek mozigépész tanfolyamok, amelyeken nemcsak a vetítőgépek kezelését és működtetését sajátíthatják el a diákok, hanem az analóg filmkópiák javítási és megőrzési feladataival is megismerkedhetnek. A beszélgetésből is kiderül, hogy évtizedeken keresztül is fűthet valakit a mozi iránti szenvedély. Vetítőgépeket tehát izzítani, a film forog!