Még az évtizedes szakmai tapasztalatokkal rendelkező ápolók is megemelik a kalapjukat Mihalik Sarolta előtt. A 17 éves budapesti lány, bár hivatalosan még nem ápoló, mégis már négy életmentésben is részt vett. Saroltát a budapesti Uzsoki utcai kórház ápolási osztálya tiszteletbeli ápolóvá is választotta, hiszen közöttük sincs olyan, aki ennyiszer találkozott volna a halállal a kórházon kívül.
Mihalik Sarolta a 2018-as hivatásunk éjszakáján
Mióta készültél az ápolói pályára, mióta érdekel az egészségügy?
Már általános iskolás elsős korom óta orvos szerettem volna lenni, már akkor érdekelt, hogy segítsek másokon. Mindig bennem volt az, hogy ne csak magamnak csináljam a dolgokat, hanem mindig azt éreztem, hogy segítenem kell. Például voltak olyan osztálytársaim is, akiknek az anyagi helyzetük nagyon rossz volt és nekik is mindig segítettem. Aztán végül kitaláltam, hogy nem ilyen módon, hanem orvosi módon szeretnék segíteni.
Nyolcadikban volt egy egészségnap az iskolámban, ahol ápolók mutatták meg például az újraélesztést is. Ott jöttem rá, hogy ez egy csodavilág.
Szerintem megtiszteltetés az egészségügyben dolgozni, embereken segíteni.
Hogy történt az első életmentésed?
Vidéki vagyok, késtek a vonatok és ott ültünk az állomáson. Egy bácsi elkezdett ilyen halálhörgés-szerű hangokat kiadni, amire nagyon sokan inkább fogták magukat és kimentek, én pedig odamentem hozzá és megnéztem van-e pulzusa. Rajtam kívül még egy ember odajött és hívta a mentőket. Ők mondták, hogy kezdjem el az újraélesztést, amivel nagyon sokáig próbálkoztunk ugyan, de sajnos a bácsit akkor nem sikerült megmenteni.
_
hirdetés
_
hirdetés
Mennyire volt nehéz ezek után úgymond visszaülni a lóra?
Érdekes, mert annyira nem csalódtam. Úgy vagyok vele, hogy veszíteni valóm nincs. Rontani a helyzeten nem tudok, teljesen nyugodtan mentem oda a következő segítségre szorulóhoz is. Inkább úgy gondoltam erre, hogy én legalább odamentem, a többi ember pedig nem. Mondjuk úgy, hogy inkább az emberekben csalódtam egy kicsit.
Mit tanácsolnál annak, aki hasonló helyzetbe keveredik?
Mindenképp menjen oda segíteni. Ebben nem lehet hibázni.
Nekem nem is engedné a lelkiismeretem, hogy tovább sétáljak. Szerintem nagyon sokan tudnának segítséget nyújtani, de félnek megtenni, pedig nem kell. A mentősök is nagyon segítőkészek, mindig segítenek, úgyhogy csak bátran.
Az Uzsoki utcai kórház tiszteletbeli ápolói címe mellett részt veszel-e valamilyen szakmai ösztöndíjban?
Sajnos nem volt lehetőségem ilyenre. Érzem, hogy nekem ez az utam, de sajnos nem lesz annyi pontom, hogy tovább tudjak tanulni orvosi egyetemen vagy szociológián. Pedig nem mondanám magam rossz tanulónak, 4,7 az átlagom, megvan a nyelvvizsga, az emelt érettségi is. Viszont én pont az új rendszerben vagyok benne és ennyi idő már nincs, hogy nekem két nyelvvizsgám és kettő emelt szintű érettségim legyen. Ez szinte lehetetlen dolog.
Mit javasolnál egy egészségügy vagy azon belül is az ápolási szakág iránt érdeklődőnek? Milyen nehézségekkel találkozhat, amire nem árt, ha felkészül?
Mindenképpen menjen el egy kórházba. Én régebben is jártam, az egyik pénzintézetnek van egy Gyermekvarázs nevű programja és azon keresztül jártam beteg gyerekeknek felolvasni. Nagyon sokan szidják az egészségügyet, de szerintem tényleg akkora varázsa van. Az egész egy nagy összetartó csapat, segítenek egymásnak is mindenben és igen, van egy csomó dolguk, de varázslatos az egész és ez szerintem magával ragad mindenkit.
A Sacival készült korábbi videót itt tudjátok megnézni.
Rossz hír számotokra: túl sokat telefonoztok, szakemberek szerint indokolt az iskolai böjt Ahogy itt a Szakmaverzumon beszámoltunk nektek, az már eldőlt, hogy a szeptembertől iskolába érkezéskor elveszik tőletek a mobiltelefont, amelyet majd a tanórák után kaptok vissza. Ezzel a korlátozással szakemberek és az egyik pedagógus érdekképviselet is egyetért. Mielőtt kapásból hőzöngsz és…
